Földünkért a fiatalok

Természettudomány-kedvelők, tudóspalánták és azok, akik szívükön viselik a Földünk sorsát, figyelem! Talán érdekel benneteket egy új, innovatív találmány, amin, bár nem Illyéses, de diáktársatok dolgozik immár második éve. Erdős Mátyás, a Leövey Klára Gimnázium 10. b osztályos tanulója már kiskorától kezdve érdeklődött a természettudományok iránt. Ennek köszönhetően tanulmányait a Budaörsi 1. Számú Általános Iskola fürkész (környezetismeret) tagozatán kezdte, és az évek során a természet iránti szeretete elhivatottsággá vált. Éppen ezért a 8. év végén a természettudományos osztályoknak kötelező év végi vizsgán, ami egy prezentációból áll, egy szén-dioxid szűrőt, a saját találmányát mutatta be. Igaz, a szűrő még nincs kész, de Mátyás jelenleg is keményen dolgozik a megvalósításán. A következőkben erről kérdeztem.

Mit szeretsz csinálni szabadidődben? Hogyan töltöd?

Mint minden diák, én sem szeretek tanulni - gitározok, vízilabdázok, filmezek. Ötletelni általában reggel a metrón van időm, mivel jellemzően 7 órám van egy nap és annak ellenére, hogy nem szeretek, tanulni azért kell. Ezért, ha a laborba megyek, Anya mindig kikér az utolsó óráról és szerencsére az osztályfőnököm el is enged.

Mi a kedvenc tantárgyad és miért?

A fizika, egyértelműen, mert logikusan épül fel, és mert majd szeretném leírni a világegyetem működését, amihez ez nagyon jól jön.

Hogyan született az ötlet, hogy ezzel foglalkozz?

Az a helyzet, hogy nem emlékszem. Ugye volt az év végi vizsga és azon gondolkodtam, hogy mi legyen a témám, ezért néztem egy csomó videót, meg arra gondoltam, hogy kéne kezdeni valamit a szén-dioxiddal. Szóval elkezdtem kutatni az interneten először magyarul, de ez nem volt igazán sikeres, úgyhogy másodjára angolul néztem utána és így találtam pár dolgot.

Miért pont a szén-dioxiddal kapcsolatban kezdtél kutatni?

Kiskoromban sokat tévéztem és a rajzfilmekben is erről hallottam, szóval utánanéztem, és azt vettem észre, hogy ez egy nagy probléma, de megoldás még nem nagyon van rá. Láttam egy filmet, amit a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet készített figyelemfelhívás gyanánt, így ebből kiindulva kezdtem el keresni a szén-dioxid kibocsátás problémájára egy megoldást.

Ki a mentorod?

Van egy-két külsős mini mentorom, de a fő az Anya. Ő segít a legtöbbet, az elején ő fordította le a szakirodalmakat. A másik pedig a BME egyik adjunktusa, egy biomérnök.

Van konkrét terv a megvalósításra?

Van. Méréseket kell még elvégeznem különböző laborokban, mechanikai, elektronikai számításokat és el kell készítenem az első prototípust. Aztán tőkét kell szerezni a gyártáshoz, amit start-up versenyekből gondoltam kivitelezni. Tavaly részt is vettem egy ilyen kurzuson, amit a uSchool csinált és a versenyben 3. helyezést értünk el a csapattal.

Miután elkészült az első működő darab, mit teszel vele?

Természetesen gyártanék többet, aztán eladnám közvetítő cégeknek, akik eladják felhasználóknak, esetleg a kormánynak.

Kinek adtad már elő az ötletedet?

Legelőször a Magyar Földtani és Geofizikai Intézet igazgatójának, hogy kapjak valami visszajelzést. Jó-e, amit csinálok, tetszik-e az embereknek. Aztán az év végi vizsgán az osztálynak és tanároknak, utána tavaly és idén szintén a suliban az ún. Kistudósok éjszakája programon. Tavaly áprilisban az Innovációs Szövetségnek küldtem beadványokat a tervről, ahol öt zsűri bírálta el az összes beküldött találmányt, és ahol különdíjat nyertem. Csak azért nem nyertem meg az 1. helyezést, mert nem volt semmi kézzelfoghatóm még akkor.

Ha már kézzelfoghatóság, milyen anyagokra van szükséged a megvalósításhoz?

Két speciális anyagra, acetogén baktériumokra és polietilén iminre (PEI). Felvettem a kapcsolatot a BME-vel az anyagokkal kapcsolatban, de sehol nem foglalkoznak velük, Magyarországon szinte nem is léteznek. Szerencsére adtak egy elérhetőséget és kiderült, hogy a BASF nevű cég gyárt PEI-t. Szóval írtam nekik, és ők küldtek kétféle mintát, hogy kísérletezzek velük. A baktériumokról pedig tavaly júniusig nem tudtam, hogy melyik törzs kell nekem, úgyhogy a BME biomérnöke mutatott egy német céget, ami baktériumokat árul, és a katalógusukban megtaláltam azt, amelyikre nekem szükségem volt, ami egyébként az acetobacterium woodie. A megrendeléssel volt egy kis probléma, mert magánember nem rendelhet, szóval az egyetemmel együtt, egy tehetségprogramon keresztül, az iskolám aláírásaival vettük meg a bacikat. Szerencsémre, mint az innovációs program egyik döntőse, rendelkeztem egy összegkerettel, amit a szervezet biztosított, így abból fizettük az alapanyagokat. Ezen a két anyagon kívül szükségem volt még homokra, amit a suliszekrényemben tartok, a kulcsomat viszont elvesztettem (szóval ez egy kicsit vicces), és szén-dioxidra.

Hol tárolod az anyagokat?

A homok a szekrényemben van, a többi dolog meg eddig a suliban, a kémiaszertárban, de most a PEI otthon az asztalon a bacik meg az egyetemen a laborban.

Hogy fog működni ez a szűrő?

A terv az, hogy a homokot bevonom a polimerrel, ami megnöveli a felületét. Ez megköti a CO2-t, amit ezután 80°C-on vákuumban kivonom. Ezt átvezetem egy másik légmentes kamrába, ahol a baktériumok tulajdonképpen megeszik a szén-dioxidot. Ezután ecetsav és víz keletkezik, ami nekünk jó, mert mindkettőt fel tudjuk használni.

Szerinted mikorra leszel készen?

Szeretném áprilisra befejezni, de nem valószínű, hogy ez sikerül. Körülbelül 3 év múlva a reális.