Haláltánc

Hegedűszó törte meg a csendet.A húron keringő zenéje csendült, mely táncba hívta a párokat. A parketten sürgő - forgó színkavalkád közepén egy ifjú pár táncolta utolsó táncát. Hamarosan indulniuk kellett. A férfinak még korántsem ért véget az este, ám a leány szépsége olyannyira megbűvölte, hogy megengedett magának egy utolsó táncot, mielőtt elvégzi munkáját és tovább áll.

A lány szemet kápráztatóan gyönyörű volt. Fiatal, rózsás arca csak úgy sugárzott a gyertyafényben, szeme csillogott a boldogságtól. A bált az ő tiszteletére tartották. Épp aznap lett tizenhat éves - és mennyi terve volt az elkövetkezendő évre!

Szeretett volna elutazni a család távoli rokonaihoz és az egész nyarat ott tölteni.

Szeretett volna táncolni. És bálokra járni. És egész éjjel fennmaradni egy fiú társaságában.

Megszeretett volna tanulni lovagolni. És íjászkodni. És vívni.

Szeretett volna utazni.

Szeretett volna férjhez menni és gyerekeket szülni.

Szeretett volna megöregedni. Egy csendes faluban képzelte el utolsó perceit, férje ölelő karjaiban.

Szeretett volna élni.

És mégis. Az utolsó táncát járta.

A férfinak indulnia kellett. Könnyedén a karjaiba kapta a lányt és elhagyta a báltermet. Senki sem fordult utánuk. Senki sem nézte meg őket.

Távozásuk után egy velőtrázó sikoly töltötte be a termet. Az egyik édesanya találta meg a lányát a sarokban, arcán boldog mosollyal és halottan.

A Halál sosem pihen.