Interjú Wächter Baldóval

Dobos egy rockbandában, gitár formájú ezüstgyűrűkkel, farmermellényben és vállig érő hajjal jelenik meg az interjún. Nem pont így képzelnék magam elé egy evangélikus lelkészt, de ez már csak fantázia kérdése. A későbbi beszélgetés alatt világossá válik, hogy a látszat ezúttal is csalóka. Wächter Baldó, a 2015-ben végzett volt illyéses diák 4 éve teológiát hallgat a Budapesti Evangélikus Hittudományi Egyetemen, és még évek munkája, amíg hivatalosan is evangélikus lelkész lesz.

1. Hogyan fogant meg benned a gondolat, hogy lelkész akarsz lenni?

A Budaörsi Evangélikus Hit Gyülekezeten keresztül kb. 14 évesen bekerültem az ún. ifi csoportba, ami egy minden pénteken összeülő beszélgetőkör volt. Érdekes témákat vitattunk meg, mint például a párkapcsolatok, szerelem, szexualitás, halál, és hogy a Biblia hogyan áll ezekhez. Néhány évvel később, amikor én is csoportvezető lettem, egy beszélgetés alkalmával rádöbbentem, hogy azzal, hogy „tanítok”, közben mennyit tanulok is. Ez volt az első elhívás érzésem, de teljesen biztos csak később lettem benne, amikor Szép Adrienn tanárnővel pályaorientációs beszélgetést folytattunk. Ugyan kitöltetett velem teszteket, de az eredményeit azóta sem tudom, mert már a második beszélgetésre - számomra is meglepően - kikristályosodott, mit akarok. Nem is jelöltem meg más egyetemet.

2. Van valaki, aki nagy szerepet játszott a döntésedben?

Azt tudom mondani, hogy Endreffy Géza, a budaörsi lelkészünk mindig is nagyon értett a fiatalok nyelvén. Amennyire lazán el tud szórakozni a fiatalokkal, annyira érdekes beszélgetéseket tud kezdeményezni az idősebbekkel. Az biztos, hogy nagyon megnyerő személyiség, és nagyon tetszett, amit képviselt. Emlékszem, hogy néhányszor még motorral is eljött értünk a Mindszenty iskolába, hogy átvigyen minket a Hermanba.

3. A motorozásról jutott eszembe: a lelkész életed hogy tud párhuzamosan létezni az átlagos srác életeddel? Bulizni is ugyanúgy bulizol, mint a többi egyetemista?

Ebben nagy szerepet játszik az evangélikus hit, amely szerint minden embernek személyes kapcsolata van Istennel. Egy ember akkor tud szerintem helyes döntést hozni, ha a belső motivációjára hallgat, nem külső nyomás miatt tesz bármit is. Én próbálok átlagos szabályok szerint élni, amihez hozzátartozik, hogy bizonyos szabályokat nem lépek át. Például a rockzenekarban, ahol dobolok, volt már többször, hogy egy számot a szövege miatt vetettem el, és mondtam a srácoknak, hogy inkább találjunk egy másik számot. Fontos viszont, hogy ha valamit megbántam, akkor arra odafigyelek később, hogy ne kövessem el újra; persze ehhez is elengedhetetlen, hogy magamtól lássam ezt be.

4. A belülről jövő motivációt már többször említetted. Ez kellene, hogy legyen a döntéseink legfőbb kiindulópontja?

Ha meghalljuk a belső hangot, az mindenképpen sokkal erősebb érzelem és motiváció, mint bármi más. Az én értelmezésem szerint a belső motivációra hallgatás azt is jelenti, hogy mérlegelem, hogy ezzel a döntéssel eltávolodom-e Istentől, közelebb kerülök hozzá, vagy épp semelyik. És persze a belső hangra való fókuszálás nem azt jelenti, hogy nem halljuk meg mások tanácsait, csak egy gondolat a sajátommá kell, hogy váljon, mielőtt aszerint cselekednék.

5. Mit tud tenni az a diák, aki még nem talált belülről jövő motivációra? Hogyan tudja ezt megtalálni szerinted?

Azt gondolom, hogy a diákok többségének nem kéne egyből egyetemre rohannia. Csak azoknak, akik már tényleg évek óta tudják, hogy mit szeretnének csinálni. Az egyetemhez fel kell nőni, és nem lehet elvárni egy 18-19 éves embertől, hogy tudja, mit akar csinálni az életével. Ennek ki kell alakulnia, megismeréssel, tapasztalással, saját gondolatokkal. Sok fontos dologra lehet fordítani ezt az egy évet, amíg nem mész egyetemre, de nem szabad, hogy eltántorítson mások véleménye. Eltelik egy-két év, és lehet, hogy fel fognak nézni rád emiatt. Magamnál is rájöttem, hogy korai volt, bármennyire is tudtam, hogy ezt szeretném csinálni.

6. Mi van akkor, ha a belső motivációd nem egyezik meg a tőled elvárt dolgokkal?

Én pont ez az eset voltam. Sokáig nem érdekelt a tanulás, de szerencsére még az érettségi előtt világossá vált a célom. Emiatt összekaptam magam, és jó eredményekkel sikerült végeznem. Amint valakinek saját ösztönzése van, és láthatóan tesz is a dologért, egy idő után a környezete kevésbé fog nyomást gyakorolni rá.

7. Mit tanultok a 6 éves lelkész képzés alatt?

A jelentősebb tantárgyaink a pszichológia, szociológia, pedagógia, homiletika (prédikáció tudomány), valamit tanultunk bibliaismeretet, eredeti nyelveket (héber, görög, latin) és egyháztörténelmet.

8. Szerinted mit adhat ma a fiataloknak a vallás?

Tud egy olyan biztos alapot adni, amiből nagyon nehéz kimozdítani valakit, nehezebben kallódik el bárki, ha őszintén hisz. Egy tragédiánál egyébként nagyon nagy vigaszt is tud nyújtani – nyilván mi, keresztények nem ezért vagyunk keresztények ⎯, de ilyenkor is sokat segít.

9. Hány éved van még hátra, amíg felavatott lelkész leszel?

Ez hivatalosan a negyedik évem, de a tavalyi évet Lipcsében töltöttem ösztöndíjjal, ezért az nem számít bele. Így még 3 teljes évem van a 6 éves képzésből.

10. Hogyan élted meg ezt a külföldön eltöltött évet?

Nagyon kétes érzésekkel mentem ki, mert pont sikerült itthon egy számomra nagyon jó légkört kialakítani, amit nehéz volt elengedni. Utólag megfogalmazva úgy éreztem, nem fér el több ember és barát az életemben, és ezt cáfolta meg erősen ez az egy év. Nagyon jó barátok lettünk egy erdélyi és egy brazil sráccal, és talán az időkorlát miatt is jobban megbecsültük az együtt töltött időt. Volt, hogy amikor húsvétkor Budapesten voltunk a brazil barátommal, és lelocsoltunk két lányt az ablakból, ő eléggé meglepődött, mivel azt mondta, hogy ezért cserébe lehet, hogy Brazíliában egy pisztollyal néznék farkasszemet.

11. Hol szeretnél elhelyezkedni, ha most kellene döntened?

Jelenleg iskolalelkész szeretnék lenni, mert az mindennapos kapcsolat a fiatalokkal. Persze ez nem csak rajtam múlik, a püspök vagy az esperes mondják meg, hogy hol és mikor van szükség iskolai lelkészekre.

12. Mit tanácsolsz azoknak, akik még úgy érzik, nem találták meg a helyüket az Illyésben?

Biztos, hogy van mindenkinek valami hobbija, ami iránt érdeklődik, és az Illyésben rengeteg szakkör vagy edzés van. Én azt javaslom, hogy találjanak egy olyan szakkört amit igazán élveznek, és az ottani emberekkel ez egyből közös pont lesz. Ez jó alap lehet egy társaság összeverődéséhez vagy csak néhány ember megismeréséhez.

Köszönöm, Baldó!