Gólyatábor a vírushelyzetben

A gólyatábor az egyik legfontosabb esemény nem csak a gimiben, de talán az életünkben is. Mindenki izgatottan várta, hogy mi lesz, mikor közölték, hogy nem lesz. Úgy gondolom ez mindenkiben hatalmas lelkitörést okozott, és az összes résztvevőben kb. ez a mondat hangzott el, hogy: "na ne mán".

Szerencsénkre nagyon kitartó végzőseink vannak, így ez sem jelentett nekik akadályt. Sajnos csak egy napot sikerült kiharcolni, de minden jobb, mint a semmi.

Először az iskola előtt gyülekeztünk. Itt már sokan elkezdtek barátkozni, köztük én is. Megjelentek a végzősök. Megtanították, hogy kell nekik köszönni (szervusztok kedves végzősök) és kiosztották a gólyás pólókat, ami lehet csak szerintem, de tök menőn néz ki. Hátravezettek az amfiteátrumhoz és betanították nekünk a gólyatáncot. Ügyeltek, hogy fiú lány legyen párban, hogy minél többet ismerkedjünk. Olyan menő táncot találtak ki, mintha ez lenne a munkájuk, de tényleg, nagyon tetszett.

Mikor már nagyjából tudtuk a táncot, nekivágtunk a túrának a Budaörsi kőhegyen. Összesen 6 állomás volt és mindegyiknél el kellett táncolni a táncunkat. Az állomások között 15-20 perces séták voltak, így sokat mozogtunk, s közben még barátkozásra is volt lehetőségünk. Én nem budaörsi vagyok, de a senpai-aink (japánul a felsőbb éves, ejtsd szenpáj) olyan helyekre vittek, amikről szerintem még a budaörsiek sem tudták, hogy egyáltalán léteznek. Az állomásokon a feladatok viccesek, ötletesek, ismerkedősek és csapatépítőek voltak. Rengeteg mindenkit ismertünk és figyelhettünk meg, hogy ki, hogy veszi ki a részét a csapatmunkában. A végzőseinkhez is közelebb kerültünk, miközben rengeteg adósságunk is lett feléjük, amikor közös fényképekért pluszpontokat kaphattunk.

Egy jó hosszú túra után elindultunk visszafelé az iskolához, hogy ott folytassuk a programot. A kilátás a hegyről végig gyönyörű volt, de a gimi felé menet még szebb.

Amikor beértünk az iskolába, fel kellett venni a maszkunkat, de még így is éreztük a finom zsíroskenyér illatát, amit nekünk készítettek elő. Mindenki megfalatozott és már el is kezdhettük az Illyés hagyományőrző fabatka játékát. Csoportokra osztottak minket, megkaptuk a fabatkákat és feltették nekünk a kérdéseket témánként, amikre, ha jól válaszoltunk, a kérdés nehézségétől függően megkaptuk a jutalmunkat fabatka formájában. Értelemszerűen az nyert, akinek a legtöbb fabatkája van. Sajnos nem mi nyertünk, de így is roppantul élveztük. A nyertes bébitápszert kapott, amit az egyik fiú vitt haza, akinek kistesója van. A napot egy esküvel zártuk, melynek részletei szigorúan titkosak, de annyit elárulok, hogy végig egy lábon állva kellett mondanunk, ha már mi vagyunk a gólyák. Az eskü után videóban köszöntük meg azoknak a végzősöknek a munkáját, akik nem tudtak aznap eljönni.

Sajnos ezután vége lett a napnak, de teljesen új élményekkel térhettünk haza. Összességében nagyon jó volt az egész nap, mindenkin látszott, hogy élvezi és már alig vártuk az első tanítási napot, hogy még jobban megismerhessük egymást.

Korsós Zsuzsanna