SKET DANCE

A november hűvös szele sok változást hozott, az Illyéses diákok kaptak suliújságot. Volt benne minden, sok szép, jó, és egy kezdő írópalánta eldugott benne egy anime-ajánlót. Az új tanév egy váratlan ajándékkal lepett meg; lehetőséget kaptam arra, hogy írjak iskolánk frissen induló újságába. Sokat gondolkoztam azon, mivel is szórakoztathatnám a népet, de akármennyire is próbáltam valami értelmes, izgi témát találni, agyalásaim mindig valamilyen rejtélyes módon anime vagy sorozatnézéssel végződtek. Valahogy így jött az ötlet, hogy végtelen lustaságomat használhatnám akár inspirációnak is, és megszületett a fejemben az animeajánló gondolata, amivel havonta egyszer kínozhatom a suli animefanjait (ne tagadjátok, tudom, hogy ott vagytok), és mindenki mást, aki egy sorozat erejéig képes félrerakni az Ázsiával szembeni előítéleteit. Első alkalommal egy kicsit talán kevésbé ismert, iskolai slice of life vígjátékot hoztam nektek (bocsi, nem nézhetünk mindig epic shounen harcokat). Ez a kissé őrült, végtelenül humoros anime, név szerint Sket Dance, 2006-ban látta meg először a napvilágot manga formában, majd 2011-ben folytatta hódító hadjáratát -ezúttal a japán TV-k képernyőjén. A történet a Kaimei Akadémia ún. segítő klubja, a Sket Dan (Support Kindness Encouragement and Troubleshoot) kissé zűrös mindennapjaiba enged betekintést. A klub összesen 3 tagból áll; Bossun, a vezér -segítőkész, életvidám személyiség, időnként kissé talán gyerekes, de természetfeletti „koncentrációs képességével” bármilyen problémára megtalálja a választ-, Switch, az informátor -rejtélyes IT zseni, az állandóan magával hordott laptop segítségével kommunikál, ami pedig a legfontosabb: vérbeli otaku-, és Himeko, a verőember -a csapat egyetlen női tagja, harcos amazonként pillanatok alatt kiiktat bármit és bárkit imádott gyephokiütője segítségével, és már-már vallásos imádattal rajong a leglehetetlenebb ízű Pelocan-nyalókákért. Ők hárman bár személyiségben teljesen különböznek, együtt egy verhetetlen csapatot alkotnak, és minden agyament felkérést teljesítenek (majom-sittelés, szellemvadászat, gyanús főzetek kipróbálása, vagy akár nyertes nyalókapapírok felkutatása, csak hogy párat megemlítsek), melyekkel az akadémia diákjai felkeresik őket. Küldetéseik során időnként szembe kerülnek a „gonosz” szerepét játszó diáktanáccsal, életveszélybe sodorják magukat (vagy akár másokat), törnek-zúznak, és közben megállás nélkül ontják magukból a poénokat.

Azt hiszem, bátran állíthatom, hogy a Sket Dance a legjobb iskolai slice of life anime, amit életemben láttam (pedig nem kevés hasonló témájú sorozathoz volt már szerencsém). Biztosra veszem, hogy az anime 77 része alatt mindenki talál jó pár helyzetet, amiben önmagára ismer, és a szereplőgárda végtelenül színes felhozatalában is mindenkinek megakad a szeme egy-egy szimpatikus szereplőn (van itt minden, modern szamuráj, figyelemzavaros tanárnő, horrorfilmbe illő creepy csaj, feltörekvő szinkronszínésznő, előfordul egy két mangaka, őrült otakuk, sportolók, bajkeverők, egy gyanús kísérleteket végző kémiatanár, és még sokan mások akik már önmagukban is további poénforrásként szolgálnak az animében). Összegezve, ha kezdő, vagy éppen veterán animések vagytok, vagy csak egy kis 20 perces agymenésre vágytok, pillantsatok bele ebbe az ökörködéssel teli kincsesládába. Legyetek őrültek, vidámak, érezzétek jól magatokat!

• Vígjáték: 10/10 (na jó, lehet, hogy kicsit elfogult vagyok…)

• Romantika: 7/10 (összességében nem vitték túlzásba, de valahogy jobban tetszettek a kevésbé romantikus részek)

• Dráma: 10/10 (szerencsére nem raktak bele túl sok igazán drámai részt, de amit igen, az ütött)

• Iskolai: 9/10 (mindannyiunk örömére NEM az iskolai órákról szól az anime)

• Akció: 9/10 (nem egy tipikus Naruto féle shounen anime, de van benne verekedés bőven)