Szemfényvesztés

Kedves Utazó!

Már említettem, hogy E. Lockhart a kedvenc íróim közé tartozik, szóval ma elhoztam neked az egyik könyvét, a Szemfényvesztést.

Julietta West Williams. Imogen Sokoloff. Egyazon személy és közben mégsem. Jule nem akar önmaga lenni. Nem akar az a lány lenni akinek az apja felvágja az ereit a felesége halála után. Nem akar szegény lenni. Nem akar a nagynénjénél lakni. Gazdag, független és gondtalan akar lenni. Olyan lány akit nem lehet csinibabának hívni, akinek van pénze sminkekre és ruhákra és nem kell egész álló nap munka után járnia. Imogen Sokoloff akar lenni. Aki árva, de fogadott szülei jobban bánnak vele mint más az édes gyermekével. Magániskolába járni. Egyetemre járni. Ha úgy tetszik lelépni Martha's Vineyardra. Youtube videókból főzni tanulni. Állatos antik gyűrűket hordani. És senkinek sem megfelelni. Jule izmos, meg tudja védeni magát és sok van belőle Imogenben. Aki vékony, törékeny és sok van belőle Jule-ban. Akár össze is lehet őket téveszteni. Imogen meghal. Jule, Imogen. Az ő kártyáival fizet. Az ő ruháit hordja. Az ő nevét használja. Déli akcentussal beszél, vagy BBC angollal, vagy északival, vagy brooklynival. De ő erős. Nem számít neki két hulla. Az ő szuper-akcióhős szívét nem lehet összetörni. Ő érinthetetlen. Semmi nem állhat az útjába. Noa a nyomozó sem. Ha kell leveti ezt az álarcot is. Megteheti. Már tudja, hogy kell. Culebrán nem kérik az igazolványokat. Nem kérdezik, ki vagy. Hisz az egész csak szemfényvesztés.

A könyv legnagyobb különlegessége, hogy a fejezetek visszafelé vannak számozva és ennek megfelelően a történetet is időben visszafelé haladva ismerhetjük meg. Nekem nagyon tetszett ez a koncepció, és bátran ajánlom olvasásra annak, aki valami nem hétköznapira vágyik.