37 gólyafióka

Eljött a várva várt hétfő. A gólyatábor napja.

Az első gólyafiókák háromnegyed kilenckor kezdtek szállingózni. Aztán egyre többen lettek. A tudatlan budaörsi járókelők bizonyára azt hitték, hogy a gólyák idén hamarabb kezdenek vándorútjukba.

Voltak, akik régebbről ismerték egymást, ők egy csoportba verődve beszélgettek, de legtöbben csak bátortalanul álldogáltak. Sokan kissé félve tekintettek körül, próbálva felfogni, hogy márpedig mostantól ezekkel a gyerekekkel fognak iskolába járni. Mikor mindenki megérkezett, a kedves végzősök libasorba (mondhatni gólyasorba) állították a hetedikeseket. Aztán a vezetésükkel mindenki elindult az amfiteátrumba. De még el sem érhették a gólyák ezt a helyet, amikor újabb tizenkettedikesek csaptak le rájuk, hogy kifessék az arcukat minden féle harci színekkel. Merthogy a kisgólyáknak indiánnak álcázva kellett megjelenniük eme szép nyári szüneti napon.

Mikor az indiánok (avagy fiókák) letelepedtek az amfiteátrumban, a főszervező végzős beszélni kezdett. Mindenkit üdvözölt az Illyésben, aztán bejelentette, hogy a pólók kiosztása után meg kell tanulni a gólyatáncot. Így hát ki-ki átvette a maga pólóját, és kezdődhetett a gyakorlás. Akik összeállították a táncot, nagyon jó munkát végeztek. Mai slágerekből, vicces zenékből és egy koreográfiából jó kis táncot készítettek, amit táncolni és nézni is élvezet volt.

Miután a táncos lábú fiókák már elég jól tudták a koreót, mindenki szárnyra kapott, és kezdődhetett a kirándulás. Mentek, mentek, mendegéltek, míg egy hegyre fel nem értek. Ott aztán két körbe kellett állniuk, és mindenféle névtanulós játékot játszottak kettő-kettő végzőssel.

A nap célja nem csak az ismerkedés, a túra teljesítése volt, hanem egy torta is. Azaz csak akkor kapták meg az édességet, ha ők nyerik meg a versenyt, ami a 7.a és a többi új osztály között folyt. A versenyen az egész osztály „teljesítményét”, nézték, de lehetett bónusz pontokat szerezni azzal, ha minél több végzőssel fotózkodtak. És végül, de nem utolsó sorban el kellett táncolniuk a táncot ott, a dombon.

És így ment ez állomásról állomásra. Fel a hegyre, le a völgybe, ismerkedős feladat, meggymag-köpködés, tojásdobálás és persze az elmaradhatatlan tánc.

Mikor visszaértek az iskolába, a nagy fészekbe, részt vettek a Fabatka kvízben. Ez a jópofa játék az iskola ügyes-bajos dolgaitól kezdve a tanárokig minden témát érint, ami csak a sulival kapcsolatos. A gólyáknak szinte esélyük sem volt kitalálni a helyes válaszokat, mert azokat csakis a vérbeli Illyésesek ismerhették. De mivel egy-két helyes megoldás azért született, megjutalmazták a négy csapat közül a három dobogóst, akik bizonyára nagyon örültek a finom bébipapiknak…

A nap pedig azzal ért véget, hogy minden hetedikes gólyapalánta (bocsánat, fióka) elismételte az illyéses fogadalmát, melyben több mindenre felesküdtek, például arra, hogy mindig előreengedik az ebédlői sorban a végzősöket és sok más fontos dologra, amitől igazán az iskolába tartoznak majd.

Elfáradtak a gólyalábak, de mindenki tudta, hogy az út még csak most kezdődik. Valami új, szokatlan, de egyértelműen jó út.

Barabás Léna