Kiválasztottak

“Mit tennél, ha egyik napról a másikra eltűnnének a zsidók? Mind egy szálig, kivétel nélkül! Előjel, magyarázat, jótanács és (persze, mivel zsidók) pénz nélkül marad a világ.

Mihez kezdjenek most a neonácik? Kit utáljanak? Mihez kezdjenek a zsidó (vagyis bármely) színház alkalmazottai? Honnan szerezzenek pénzt? Mihez kezdjen a Kereskedelmi Világbank? Mármint… lesz-e ott egyáltalán valaki?

A Gólem Színház kabaréja a zsidókról fog szólni. Vagyis a zsidók hiányáról. Mi, itt a Gólemben nagyon szeretünk zsidózni. Az egész ország szeret zsidózni. De hogy lehet zsidózni, ha nincsenek zsidók?

Mert zsidózás lesz, mint egy rendes kabaréban. Élő zene, dalbetét lesz, mint egy rendes kabaréban. Vicces jelenetek lesznek, mint egy rendes kabaréban. Nyílt őszinteség, burkolt őszinteség lesz, mint egy rendes kabaréban. Egy dolog nem lesz, ami egy rendes kabaréban mindig van: zsidók. Mert, ugye, eltűnnek… Most mihez kezdjen a világ?” (a Jurányi Ház leírása)

Nevettél már igazán felszabadultan színházban? Nem, itt most nem arra gondolok, amikor ott vagy az osztállyal, és a saját vicceiteken nevettek, előadás közben pedig csak arra tudsz gondolni, hogy miből írtok holnap. Én arra gondolok, amikor a darabot látva egyszerűen nem bírod abbahagyni a nevetést, és már-már a könnyeidet törölgeted. A Kiválasztottak előadását nézve ezzel nemcsak én voltam így, hanem az egész nézőközönség, sőt, a darab egy különösen komikus pontján még az egyik színész sem bírta ki nevetés nélkül.

Mindeközben meglehetősen komoly témákat vet fel, a humor legfőbb forrása az aktualitás, az ittből és a mostból táplálkozik. Az előadás nem finomkodik, nem beszél virágnyelven, hanem keményen kimondja, amiről szólni akar. A nagy nevetések közepette akadnak kínos csendek is, ahol mind a szereplőknek, mind a nézőközönségnek szembe kell nézni a darab által felvetett kérdésekkel és válaszokkal, amik sokszor fájdalmas önreflexióra késztetnek, hiszen a megjelenített élethelyzetek valamelyikével már biztosan találkoztunk. Az előadás nem áll senki oldalára, kritikus szemmel nézi a színházi szakmát, a politikusokat, a civil szervezeteket, az értelmiségieket és a magyar társadalom egészét, ez sokszor egy egészen más oldaláról mutatja meg a bennünket körülvevő világot.