Most

A szabadság nagy csendjét hallgatom

A telkek köröskörül üresen álmodoznak

Erkölcs rendjét sánta palánk rikácsolja

Légy fegyelmezett!

Bezárva okos őrültek közé

Otthon hideg fazékban az ebéd

A nagyvilág minket hiába hív

Tán arra várunk, hogy fölfaljon a bánat?

Annyi mindent hall az ember

Hogy már nem tudja mire is hallgasson

Mint a fehér köd

Lelkünkre így ül ez a kor.

Wein Zsigmond