Gólyanap egy 9nyce-s szemszögéből

Magunkhoz térve a csalódásból, hogy a pandémia miatt nem lehet gólyatáborunk, kíváncsian és (a végzősök kérésének eleget téve) saját készítésű indián fejdíszben jelentünk meg augusztus 25-én az iskolaudvaron.

Újdonsült osztályfőnökeink hátravezettek minket, 36-unkat az amfiteátrumhoz, ahol 12.-es diáktársaink gondoskodtak arról, hogy a szerelésünk egy indián törzsi arcfestéssel egészüljön ki. Begyakoroltuk a köszönést a végzősök felé ("Szervusztok kedves végzősök!"), megkaptuk a gólyás pólókat, majd elkezdtük megtanulni a gólyatáncot. Eleinte bonyolultnak tűnt, sokat is ügyetlenkedtünk.

Ezután következett a nap fő része, a közel 10 km-es túra, 6 állomással útközben. Egy-egy állomáson játékos, csapatépítő feladatokat kaptunk, mint például zászló festés, eső tánc alkotás... Továbbá volt fogó játék, tojásdobálás, és az összes megállón előadtuk a gólyatáncot - előfordult, hogy muzsika híján magunk adtuk a zenei aláfestést is.

Visszaérve az iskolához még várt ránk egy kvíz a sulival kapcsolatban. A jó megoldásokért ugyanúgy jártak pontok, mint ahogy az állomásokon kapott feladatok jó végrehajtásáért és egy végzőssel készített közös fotóért. Amelyik nulladikos osztály a legtöbb pontot gyűjtötte, annak egy torta volt a nyereménye.

Végül kimerülten, naptól lepirultan és élményekkel tele hagytuk el az iskolát. Nagyon élveztük ezt a napot, érdeklődve várjuk az év további részét, s azt, hogy milyen itt, az Illyésben az élet.

Magyari Lilla