Anime ajánló

Noragami

avagy a melegítőbe bújtatott isten, a kard-fiú és a félig szellem lány története

„Mindenhol kísértetek vannak. Az árnyékban rejtőzködve. Az égen szárnyalva. Az emberek vállán pihenve. Minden alakban és méretben előfordulnak, de mindannyian a Távoli oldal lakói, élettelenek. Valódi alakjukat csak az állatok, a kisgyerekek és a Közeli és Távoli oldal között létezők láthatják.”

Képzelj el egy világot tele kísértetekkel! Adj hozzá egy halom istent, akiknek a feladata ezen ártó lények elpusztítása!

Válassz ezen istenek közül egyet, aki hívek híján magányosan kóborol a világodban, és csak álmodozik egy saját szentélyről, ezernyi követőről, miközben bármilyen alkalmi munkát elvállal (elveszett macskák megtalálásától kezdve, fürdőszoba-kipucoláson át egészen az öngyilkos hajlamú emberkék jobb útra térítéséig) azért, hogy „életben” maradhasson.

Rakj mellé egy dúsgazdag, harcművészeteket csodáló lányt, akiben kissé túlteng a segítőkészség, és akinek - pont egy ilyen mentőhadművelet következményeként - a lelke időnként kicsusszan a testéből.

És ha ezt így önmagában nem érzed elégnek, adj melléjük egy lázadó hajlamú fiúcskát is, aki egyébként kedvenc kóborló istenünk kardjaként is szolgál, és - nem meglepő módon - két lábon járó bajkeverő.

Talán felmerül bennetek a kérdés: ezekből a hozzávalókból mit tudtak a Bones stúdió animátorai összehozni? A végeredmény egy klisékkel teletűzdelt, fájdalmas japán humortól nem kímélt, időnként drámai, máskor szívmelengető, végtelenül szórakoztató anime. Azokat pedig, akik az első pár részben hiányolják a vérpezsdítő harcjeleneteket, megnyugtatom, az első évad végén egy mindenért kárpótló, igazán epic párbajt kapunk. (A második évad pedig hasonló szellemiségben küzdi magát tovább a történeten.)

Az eddigiek alapján a Noragami nem tűnhet többnek egy tipikus, jól ismert shounen animénél. Ha viszont a kizárólag szórakoztatásra szolgáló külsőségektől eltekintünk, észrevehetjük, hogy a történetnek van egy mélyebb, komolyabb rétege is. A szereplők mindegyike (és itt nem kizárólag a korábban említett trióról beszélek) komoly sérelmeket cipel magában, melyeken a maguk tökéletlen módján próbálják túltenni magukat, miközben kétségbeesetten keresik az utat, ami nekik rendeltetett. Elvesztett barátok és családtagok, végzetes félreértések, árulások… Az anime egyszerre beszél mások és önmagunk elfogadásáról, bosszúról és megbocsájtásról, a küzdelemről mindenért, ami fontos számunkra és az elengedés képességéről, amikor már nem marad semmi.

Éppen ezért, aki nem sajnálja azt a 24 résznyi időt egy kis könnyfakasztó nevetésre, néhány tényleg színvonalas harcra és mélyebb gondolatokra, pillantson bele ebbe az animébe.

Azoknak pedig, akik végignézték mindkét évadot, figyelmükbe ajánlanám a Mangát is, ami nemcsak tovább viszi a történetet fonalát, de sok titkot felfed kóbor-istenünk nem éppen vidám múltjáról is.

Röviden, nézzétek, olvassátok és érezzétek jól magatokat!

• Vígjáték: 10/10 (volt, hogy majdnem leestem a székről a nevetéstől, Yato - a kóbor-isten - önmagában elviszi a showt)

• Romantika: 7/10 (van romantikus szál, de az anime alatt nem teljesedik annyira ki, hogy igazán említésre méltó legyen)

• Dráma: 10/10 (egyszer tényleg összetörték a szívemet…)

• Fantasy: 9/10 (kísértetek, félszellemek, istenek, emberi alakot ölteni képes fegyverek… van itt minden)

• Akció: 9/10 (az elején picit lassan indul be, de aztán felpörögnek az események, és nincs többé megállás, mindenkit lekardoznak, aki akár csak ferdén néz rájuk)