FoMo

Megosztod és uralkodsz

A barátnőimmel néztem meg a filmet. A magyartanárom ajánlotta. Mindenkire különböző módon hatott.

Amikor kijöttünk a moziból hazafele vettük az irányt, már a bevásárlóközpont mozgólépcsőén elkezdtünk beszélgetni a filmről, amikor valaki megfogta a vállamat. Felsikítottam! Hátra fordultam, az osztályfőnökömet vettem észre, ő is moziban volt. A lányok nevetni kezdtek…

A FoMo egy mozaikszó, angol jelentése „Fear of Missing Out” ami magyarul annyit tesz, hogy „félelem attól, hogy lemaradunk vagy kimaradunk”.

Mindenki találkozik ezzel a jelenséggel nap, mint nap.

Hiába kapcsolod ki a telefont, tabletet, a tévét, számítógépet, laptopot, az okosórát akkor sem szűnik meg az internet folyton újuló és változó világa, csak éppen Te lemaradsz róla.

Hartung Attila megdöbbentő filmjének ez a mozgatórugója. Olyan mély, bár nem kellemes benyomást kelt, amiről muszáj beszélgetni.

A szereplők érzései, érzelmei, gondolatai egyértelműek és valósághűek.

Kamaszok döntéseinek sorozatát láthatjuk minden egyes percben.

Egy iskola mindennapi életébe csöppenünk bele. A tanárok tanítanak, a diákok pedig feszegetik a határaikat, buliznak amellett, hogy a tanulmányaikra is nagy hangsúlyt fektetnek, hiszen most fognak érettségizni. A filmben az idillikus család kép, harmonikus, kiegyensúlyozott életek és az általunk felépített normák szempillantás alatt semmisülnek meg a főszereplők pár rossz döntésének következtében. Felvetődhet a kérdés: Vajon a való életben is megtörténhet ilyen? A válasz persze valószínűleg, azonnal rávágva a nem. De ez valóban igaz lenne?

Számomra az összes döntés idegen volt, amit a mozivásznon láttam.

A film hideg, rossz és undorító érzést keltett, főleg a végkifejlet, és mégis jónak tartom a filmet. Nem a negatív képsorok váltották ki a ,,miért” érzéseket. Sokkal inkább az ide vezető út.

Az alkohol bűvös varázsa alatt álló fiatalok nem szabtak gátat semmilyen erkölcsi határnak. Az intimitás szinte már nem is létezik. Az ember, mint gondolkodó, okos lény megszűnt, helyét átvette a virtuális világ „Like”jai jelentette értékrend.

A felborult erkölcsrend az alkohol mámorában olyan tettekre sarkalta a fiatalokat, amik akár örökre is tönkre tehették életüket. Megdöbbentő, hogy az alkohol elmúltával sem lett mindenki számára egyértelmű, hogy szörnyűség, ami történt. A népszerűség, a nézettség nem teszi jogossá a cselekedeteinket.

Sokan azt mondják, hogy irreális az, amit a képernyőn látni. Szerintem ez nem így van! Talán túlzás a film, hiszen az a fajta primitív viselkedés, amit megjelenít, nem a mindennapi hétköznapjaink része. De a szereplők Mi vagyunk, akik a gimik iskolapadjában ülnek. Függetlenül az iskola rangjától vagy attól mennyire jó tanuló a diák. Minket is ezek a hatások érnek, ezek motiváltak, ezeket az érzéseket érezzük. A filmbeli szituációk a valóságban is léteznek, ahol Mi is meghozzuk a döntéseinket.

A FoMO kiprovokálja, hogy gondolkodjunk, beszélgessünk ezekről a döntésekről. Vitatkozzunk arról mi az igazán fontos. Mennyire vagyunk felelősek a barátainkért? Felelőssek vagyunk-e az ő cselekedeteikért? Szabad-e feladni önmagunkat a virtuális népszerűség kedvéért? A barátság, a szerelem az igazán fontos vagy a „Like”.