Szymon Nehring



A lengyel zongorista még csak 25 éves, de az egyetlen művész Chopin szülőhazájából, aki első díjat nyert az Arthur Rubinstein Nemzetközi Zongoraversenyen. Már öt évesen a zongoránál ült, tíz évesen pedig felfedezhette az egész világ, ugyanis Hamburgban szintén egy neves zongoraversenyen lett első helyezett. 2010-ben Budapesten is fellépett. Vajon mit nyert? Szerintem már ki is találtátok. De Szymon személyisége persze sokkal több, mint csupán elismerő díjak.

Sorra zsebeled be a különböző elismeréseket, rengeteg versenyen végzel kiemelkedő helyen. Mindig is híres akartál lenni?

Nem emlékszem, hogy régebben arról álmodoztam volna, hogy az ismertség legyen zenei pályafutásom célja. Különösen Lengyelországban, a versenyek után megélt híresség miatt, nem hiszem, hogy ez kellemes lenne, inkább próbálnám elkerülni. Természetesen, amikor koncerteken a zenén keresztül találkozom a közönséggel, az nagyon értékes dolog, de nem kapcsolódik magához a hírnévhez.

Érezted már úgy, hogy a maximalizmus eluralkodik rajtad? Mikor?

A perfekcionizmus az idő nagy részében eluralkodik rajtam. Mindig a kis darabokból álló nagy egészet szeretném látni, ezt a képet követem, mikor a részleteken dolgozom. Nem tudom, hogy képes vagyok-e megtalálni az egyensúlyt a tiszta, profi hangzás és a belülről fakadó, ösztönös játék között.

Szerinted, ha egy remek zenészi karriert szeretnénk befutni, szükségessé válik a szerelmi élet háttérbe szorítása?

Nem hiszem, hogy ez szükséges lenne. Tulajdonképpen egy zenésznek nagyon is kell, hogy legyen magánélete.

Mit gondolsz, mi volt az eddigi legnagyobb kudarcélményed? Hogyan álltál talpra utána?

Nem vagyok túl tárgyilagos, mikor a kudarcaimra gondolok. Előfordul, hogy egy koncertet kész katasztrófának érzek, de mikor meghallgatom, akkor rájövök, hogy nem is volt annyira rossz, mint ahogy gondoltam. Persze, néha ennek az ellentéte történik – az sokkal rosszabb4 Ugyanakkor úgy tartom, hogy a zenei életben vannak olyan koncertek, amelyek nem sikerülnek jól, és mindig tanulságos, amikor rossz koncertet adok. Megpróbálom megfejteni, miért játszottam rosszul, majd elkezdek ezeken a részeken dolgozni. Általában egy rossz koncert csak még jobb munkára késztet…

Mi az a tanács, amit a fiatal, feltörekvő zenészeknek adnál?

A tanácsom az, hogy csak annyira fókuszáljanak arra, hogy zenészek lesznek, amennyire szükséges. A maradék időben törekedjenek a zene és a művészetek megértésére, és próbáljanak meg egyre nagyobb tudásra szert tenni azokban a műfajokban, amelyek iránt a leginkább érdeklődnek.

Köszönjük a válaszokat, Szymon, és sok sikert kívánunk a továbbiakban!