Rajzolj...

Rajzolj két kart és közéjük egy szívet

Ez az én jelem. Rajzold házak falára

Rajzold útra, sínre, betonívre

S hogy mindenki értse aki találja

Lefordítom négyszer tűzre vízre.

Egyszer értsd a jelet mint új út

Mint magadnak kovácsolt kard

Saját kezeddel ásott kút

Ez a te körmöd, mi az agyadba mart.

A saját görbe ösvényeden

Mindenki csak veled van biztonságban

Másodszor értsd a jelet mint melegség

Valaki kedvesen megdörgöli a fejed

Ellenséged szemében, hogy ő nem is ellenség

Kezet ha kézbe fogsz, hogy felengedjen

Egy elcsapott félmosoly, hosszú ismeretség

Hogy felmelegedjék a kályha, kell a melegség.

Harmadszor a keménynyakúság

Szúrhatnak pengéket beléd, akkor is csak

Tovább és tovább élj.

Törjék össze az összes erkölcsöt

Te akkor is tartsd meg a tiéd

Égjen a gyolcs, pusztuljon a fény

A csillag a szívedben mégse fél, sose fél

Negyedszer a kéz ami örökké ad

Ne szánj senkit,

Hisz a szánalmad nem segít

Irányítsd tekinteted még élő, vad tüzét

És adj, ha adnod kell,

És vegyél, ha venned kell

És ha az élet láncai verik is a hátad

Gondolj arra hogy szabad még a lábad

De más már vasban van.

Hisz mindenki örökké bajban van.

Hisz mindenki örökké gyógyulóban van.

Rajzolj két kart és közéjük egy szívet.

Ez az én jelem.

Kölcsön adom mindenkinek szívesen.

Értsd e négyet és lásd a jelet.

Szorítsd össze öklöd és sírj igaz könnyeket.

e törékeny nyugalom

a kedvenc műalkotásom.

visszanéz rám a nap.

mélységesen belémhatol

mosolygok rá

mikor a fülembe súgja:

mulandó

én pedig kinyitnám a szemem

rádöbbenek:

nem telire vágyom

hanem túlira