Az Ajtó

Szabó Magda

Vajon milyen szerepet játszhat egy ajtó életünk színpadán?

Egyszerű kellék lenne csupán, egy élettelen tárgy, melyet csak színészi kezek képesek bevonni a cselekmény sodró folyamába? Vagy szászarcú művész, melyet óvatosan, lélegzet visszafojtva is be lehet tenni, de ha úgy akarja, akár teljes erőből is bevághatjuk. És még hányféle tud lenni e két véglet között! Például lehet soha ki-nem-nyílós is.

Szabó Magda könyvében egy ilyen ajtóról ír, melynek küszöbét csak a kiválasztottak léphetik át: Emerenc, az ajtó tulajdonosa és Viola, a kutya. Emerenc határozott és kemény asszony, aki csak a saját feje után megy és nem kér semmilyen segítségből. Ő viszont mindenkin segít, legyen szó kóbormacskáról, beteg szomszédról vagy egy szétszórt írónőről.

Viola rajongva szereti Emerencet, ahogy a gazdája, az írónő is. Pedig nem könnyű az élet ezzel az állat- és emberbűvölő öregasszonnyal, aki olyan makacs és önfejű, hogy semmilyen történelmi helyzet nem tud kibabrálni vele.

Bár Emerenctől távol áll az írónő művészet és irodalom körül forgó, „írógép püfölős” világa, mégis, akár a saját lánya volna, annyira és olyan „sajátságos eszközökkel” szereti őt. Végig követni e két nő közötti kapcsolat kialakulását – számomra ez volt a legérdekesebb a történetben. Hihetetlennek tartom, hogy két ennyire különböző ember között ilyen szoros kötelék jöhet létre. Pedig, ha valamiről, hát akkor a bonyolult, nem mindennapi emberi kapcsolatokról tanultam a legtöbbet Szabó Magda könyveiből.

Kanyarodjunk vissza az ajtóhoz, a soha ki-nem-nyílóshoz! Szerinted meddig bírja még, hogy gazdája mindenki előtt csukva tartsa őt? Mit gondolsz, elég-e a szeretet és a bizalom a feltárásához? Ha kíváncsi vagy a válaszokra és egy gyönyörű-gyötrelmes történetre, ne habozz, nyomd le a kilincset és lép be Az ajtó magával ragadó világába!