Szakálné Gulyás Katalin Tanárnő

Melyik volt az a tantárgy, amit a Tanárnő a legkevésbé szeretett az iskolában?

A földrajzórák voltak a legunalmasabbak számomra, azokat nagyon papírízűen kaptuk. Ha nagyritkán behozott a tanárunk szemléltetésként egy-egy plusz fotót, az ünnepnapnak számított. Itt az Illyésben szembesültem azzal, hogy a földrajzot élményszerűen is lehet tanítani. Sajnálom, hogy ez nekem kimaradt; mert a földrajzot egy nagyon értékes tudománynak tartom, és tudom, hogy már élvezném. Még az angolt említhetném meg, amiből a 4 középiskolai év alatt 5 tanárunk volt, és hát ez meg is látszott az angoltudásomon… (nevet) De az órákat viszont élveztem.

Van/Volt-e a Tanárnőnek példaképe, s ha igen, akkor miért néz/nézett fel rá?

Az általános iskolában (a felső tagozaton) a nagynéném volt az osztályfőnököm/magyartanárom. Tőle kaptam a pedagógiai indíttatást, valamint a szépirodalom és az előadóművészet szeretetét, ezek mind a mai napig megmaradtak. Nagyon korrekt volt az iskolai kapcsolatunk: ha bármi csínytevésbe keveredtem (és hát mi tűrés-tagadás ez előfordult), akkor „Gulyáskati” volt az első, aki osztályfőnökit kapott.

Az emberekhez (különösen a gyerekekhez) való feltétel nélküli pozitív odafordulást Szép Adrienn barátnőmtől próbálom eltanulni, de e téren Édesanyám is példaadóként áll előttem. Lehota Edit barátnőm pedig a minden körülmények közötti korrektsége miatt példa számomra.

Melyik a Tanárnő kedvenc könyve?

Nálam ez korszakokhoz kapcsolódik. Gyerekkoromban a Micimackó, gimnazistaként Kurt Vonnegut Macskabölcsője, aztán Eszterházy könyvei voltak a kedvenceim. Lassan visszatalálok a Micimackóhoz… Az abban lévő filozófia, a bölcsesség, ami sugárzik a szereplőkből, mindez Karinthy fordításában, azzal a humorral fűszerezve… Úgy látszik, így jön létre nálam a „keretes szerkezet”. A versek pedig végigkísérik az egész életem.

És a kedvenc filmje?

Számomra egy film akkor válik kedvenccé, ha akárhányszor meg tudom nézni. Ilyen az Életrevalók és a Csokoládé, nagyon derűs, kedves film mindkettő. Tarantino művei érdekesen sokkolóak, azokat azért szeretem.

Ki a Tanárnő kedvenc sportolója, illetve melyik sportcsapatnak szurkol a Tanárnő?

Hááát, az úgy kezdődött… Kb. 15 éve családi nyomásra (Viktor fiam a tettes) kezdtem el figyelni a Real Madrid meccseit, és az élmény szépen lassan magába szívott. Előtte is szerettem a jó focit, de addig magamtól nem ültem volna le csak úgy labdarúgást nézni, és nem tulajdonítottam különösebb jelentőséget a „küzdő feleknek” sem. Ekkor azonban rájöttem, hogy nagyon nem mindegy, kik játszanak, és hogy köztük milyen az összhang. Ekkor szerettem meg Zidane, Roberto Carlos és „a fenomén” Ronaldo játékát; azt az egyéniben, és csapatban is kiemelkedő focit, amit játszottak. Azóta is a Madridhoz húz a szívem; a barcelonás matekfüzettel iskolába merészkedő diákokat egyszerűen nem értem… ;) Kedveltem Cristiano Ronaldót is, a jelenlegi összeállításból viszont egyértelműen Luka Modric a kedvencem.

Melyik az az elem a Tanárnő bakancslistáján, amit egyszer mindenképpen meg akar valósítani, át akar élni?

Nagyon szeretek utazni, a világ rettenetesen érdekes! Tavalyelőtt voltunk először Afrikában, szeretnék oda még egyszer visszamenni. Semmihez sem hasonlítható élmény az állatokat szabadon látni, és a miénktől gyökeresen különböző sorsú emberekkel találkozni.

Ha választania lehetne, melyik történelmi korszakban élne a Tanárnő legszívesebben?

Az ókor nagyon izgalmas lehetett! Különösen az ókori görög kultúra, nagyon szívesen beszállnék a matematika bölcsőjének ringatásába. Üldögélnék a Pitagoreusok között, és nagyon-nagyon figyelnék!!! Nagyon tetszik, hogy voltak emberek, akik csak a tudományokkal foglalkoztak, és akkoriban erre volt idő és igény is.

Mivel tölti a Tanárnő legszívesebben a szabadidejét?

Egyértelműen a színházlátogatás a kedvencem, de minden előadóművészet el tud csábítani. Néhány éve találtam rá az operára, s bár régebben inkább idegesített, hogy „énekelve beszélnek”, most már gyakran megyek az Operaházba vagy az Erkel Színházba. Ami a prózai színházat illeti, egy KÖR-ben mozgok, a Katona, az Örkény és a Radnóti azok a színházak, ahova legszívesebben visszajárok.

És mivel foglalkozna a Tanárnő a legszívesebben, ha nem a tanári pálya mellett döntött volna?

Izgatott a filmezés, kacérkodtam a színészettel. Jelentkeztem is a Színművészetire; gondoltam, adok nekik egy esélyt, de nem éltek vele. Már nem sajnálom, sőt igazából nagyon is örülök neki. Amennyi színészkedni vágyás, bohóckodás van bennem, azt az órán kiélem (ha tetszik/ha nem) szegény gyerekeknek. És ennyi pozitív élményem biztosan nem lenne színészként, mint amennyiben tanárként volt és van részem.

Melyik volt a legemlékezetesebb pillanat a Tanárnő illyéses pályafutása során?

Több ilyen is van, szinte minden nap ér valami olyan hatás, ami megmosolyogtat este, amikor visszagondolok rá. De a „legillyésesebb” élményem az volt, amikor –ritka alkalom- valami miatt rosszkedvűen érkeztem az iskolába. A gimi kapujában találkoztam néhány diákkal. Egyiket sem tanítottam, de maguk elé engedtek, és mindegyik hangosan, mosolyogva köszönt. A büfénél sorbanállóktól is kaptam egy-két „szépjóreggelttanárnő”-t, s mire a tanárihoz értem, már fülig ért a szám. Annyira „illyéses” ez a családiasság, elfogadás, ez a pozitív légkör. Ilyet semelyik másik iskolában nem tapasztaltam.

Melyik témakört tartja a Tanárnő a matematika legnehezebb részének?

Egyértelműen a kombinatorikát. A különböző észjárások ezen a területen kapják a legnagyobb teret, így aztán nehéz rájönni, hogy egy logikusnak tűnő, de rossz gondolatmenet hol hibás.

Volt-e a Tanárnő olyan élethelyzetben, amiben úgy érezte, hogy különösen hasznát vette a matematika vagy a fizika beható ismeretének?

Minden tanítási napon ☺

Tréfán kívül: mint mindenkit, engem is próbáltak tudományosnak látszó hókuszpókusszal rávenni méregdrága, semmit nem érő tárgyak vásárlására. Nagyon hamar feladták… Elég volt egy-két kérdést feltennem, és rögtön mindketten láttuk, hogy nem érdemes tovább pazarolnunk egymás idejét. Ezért is háborít föl nagyon, hogy a természettudományok oktatását a mostani rendszer elsorvasztja; akik nincsenek a jelenségek okaival tisztában, azokkal sokkal könnyebb bármit elhitetni.

Miért tartja fontosnak a Tanárnő a humort a tanításban?

Először is nem tudok kilépni a bőrömből, és legtöbbször kimondom a viccesnek gondolt, viccesnek szánt dolgot, ami éppen eszembe jut, de a tanításban alapvetően fűszerként használom a humort. Figyelemlankadás ellen jótékony hatású egy-egy szóvicc, vagy a tárgyalt feladatban lévő móka kihasználása. A nyelvi humort nagyon szeretem, legnagyobb mesterének Török Laci kollégámat tartom, őt legszívesebben professzorrá avatnám e téren.

A humorérzék nagyon hasznos emberi tulajdonság, sok örömben van annak része, aki érti a humort. Ámde a humor művelésének a képessége még ennél is nagyobb kincs; akinek nincs humora, azt nagyon fontos dologtól fosztotta meg a sors.

Mi a Tanárnő kedvenc poénja (amit például adott esetben sosem hagyna ki, hogy el ne süsse)?

Úgy gondolnám, hogy inkább a gyerekek válasszák ki, hogy őnekik melyik a kedvencük. Igazából mindig azt mondom, ami csak úgy jön az adott helyzetben, néha utólag nem is emlékszem rá, mi volt az. Vannak persze állandóak, de nem tartom valami nívósnak pl. logaritmus helyett logaritmumust mondani, ezt inkább felejtsük is el. Tényleg a helyzet szüli a poént, nem tartanám jónak, ha mindig csak előre bekészített patronokat durrogtatnék. De egy kedvenc viccem azért van, bár nem tudom, elbírja-e majd a nyomdafesték: „A morbid humor olyan, mint a láb: van, akinek nincs”

Mi az, amit a Tanárnő még mindenképpen szeretne megosztani a diáksággal?

Én tanárként meglepődve tapasztaltam, hogy a diákok mintha azt feltételeznék rólunk, hogy ellenségek vagyunk. De szeretném közölni velük, hogy mi is voltunk diákok, mindenféle gyöngeséggel, mindenféle rossz tulajdonsággal, fegyelmezetlenséggel. Puskáztam én is, zavartak ki engem is óráról, igazgatói intőm is volt. Én maradtam ezen az oldalon, és higgyék el, hogy a tanárok általában ezen az oldalon vannak, csak feladatunk van itt, és ezért tűnhet úgy, hogy szembenállunk, de valójában nem ez a helyzet. Nagyon is tudjuk, milyen diáknak lenni, minden érzéssel és gondolattal, gonddal-bajjal együtt. Ezt szeretném üzenni mindenkinek!