A Deákon sétálva egy óriásplakátba botlunk: "Száz szóban Budapest". Az írás érdekes, a szerző ismerős. Sietünk tovább, de egy gondolat még a fejünkben motoszkál. Maksai Kinga, hiszen ő a gimnáziumunk tanára! Összenézünk, és már kétségünk sincs afelől, hogy a következő tanárinterjú alanyaként kit szeretnénk kifaggatni.

Miért döntött a Tanárnő a tanári pálya mellett? Miért az Illyést választotta?

Már a magyar szakon magától értetődő volt, hogy csinálom a tanárképzést is. Izgalmasnak tartom a tanítást, pontosabban azt a közös munkát, ami jó esetben létrejön. Az Illyésbe elég hirtelen kerültem be tanárként, de nagyon örültem a lehetőségnek, hiszen én is ide jártam. A kollégák jó részét gimis koromból ismertem már, ez mondjuk az első pár hónapban elég különös élmény volt.

Mi volt a legemlékezetesebb illyéses élménye diákként, illetve tanárként?

Diákként az egyik legemlékezetesebb élményem az angolnyelvű drámafesztivál volt, amit meg is nyertünk. Sőt, inkább az mondanám, hogy az a két év, amit Vadász tanár úr szakkörében töltöttem, nagyon nagy élmény volt. Tanárként maradandó élmény volt, amikor az egyik osztály prezentálta a média feladatát. Volt sok szépen kidolgozott, nagyszerűen prezentált munka, de voltak, akik például az űrszemét problémájával foglalkoztak, amihez egy pszichedelikus hatású videót csináltak. Látszott, hogy van ebben is munka, ráadásul mindenkit megnevettettek. Tanárként akkor érzem magam sikeresnek, ha látom, hogy elindul valamiféle változás. Ha fel tudom kelteni az érdeklődést valamivel kapcsolatban. Ha annak, aki hülyeségnek tartja például a média tárgyat, egyszer csak bekattan valami, és onnantól elkezdi érdekelni a dolog.

Mely könyvek voltak a kedvencei az évek során? Melyik könyv ragadta magával igazán?

Hű, rengeteg könyv volt rám nagy hatással! Ha ki kellene emelni konkrét műveket, azt mondanám, hogy Kafkától Az átváltozás, Dosztojevszkij Bűn és bűnhődése, Polcz Alaine Asszonyok a fronton című regénye, John Updike-tól a Nyúl-sorozat, Gabriel García Márqueztől a Szerelemről és más démonokról, valamint a Száz év magány, és amit legutóbb tőle olvastam, Az évszázad botránya című kötetben összegyűjtött esszéi, cikkei. Drámák közül a Nem félünk a farkastól, A vágy villamosa, Shakespeare Sok hűhó semmiért című komédiája, Csehov Három nővére és persze Beckett Godot-ra várva című műve volt nagyon meghatározó. Gimnazistaként sok verset olvastam, a nagy klasszikusok mellett rajongtam Jim Morrison (a The Doors frontembere) A zenének vége című kötetéért, amit Földes László (Hobo) fordított. Az utóbbi években sajnos jóval ritkábban forgatok verses köteteket, de nagyon szeretem Kányádi Sándor, Tandori Dezső, Nemes Nagy Ágnes, Szabó T. Anna és Tóth Krisztina verseit.

Diákkorában elolvasta az összes kötelező olvasmányt? Változott a véleménye ezekről a könyvekről magyartanárként?

Igen, mindent elolvastam, ami kötelező volt. Sokat olvastam amúgy is, igazából ezek közé illesztettem be a néhány kötelező olvasmányt. Nem igazán változott a véleményem ilyen tekintetben ezekről a művekről.

Ki a Tanárnő példaképe, akár valós személyről, akár kitalált karakterről legyen szó?

Nem is tudom, sok olyan ember van körülöttem, akiket tisztelek, és valamilyen szempontból példaértékűnek tartom, amit csinálnak. Irodalmi vagy filmes karakter még sosem volt a példaképem, de olyan volt nem is egy, akivel szívesen azonosultam, vagy eszembe jutott, milyen jó lenne olyannak lenni. Ha híres személyről van szó, talán Jane Fondát mondanám.

A Tanárnőnek eddig három regénye, több kisebb írása, és cikke jelent meg. Mikor kezdett el először írással foglalkozni? Mi ihlette a regényeit?

Még egyetem alatt kezdtem el írni a Filmtekercsnek, ami egy online filmes oldal. Nagyon jó gyakorlat volt, sok-sok kritikát, beszámolót, összefoglalót írtam. Aztán írtam mindenféle másról is szintén online felületekre. Szépirodalmi írásaim nemigen voltak akkoriban. Aztán az egyik barátnőm szólt, hogy van egy meseíró pályázat, próbáljam meg. Utánanéztem, beadtam egy szövegrészletet, és az egyik kiadó kiválasztotta. Az a mese végül nem jelent meg, de két évvel utána újra pályáztam. Akkor egy másik kiadónak tetszett meg a pályázatom. Ez volt a Mia & Maja, amiből aztán megszületett a regény. Sok minden hatással van arra, amit írok, személyes élmények és tisztán elképzelt karakterek, szituációk keverednek benne.

Mi okozta a legnagyobb örömet írói karrierje során?

Mindig örülök, ha valakitől visszajelzést kapok, pláne, ha pozitívat. Alapvetően az a legnagyobb siker, ha szeretik a könyvemet. Volt, aki azt mondta, egy nehéz élethelyzetben került a kezébe a Mia & Maja, és nagyon jól esett neki olvasni.

Mennyire tartja fontosnak a könyvekhez készült illusztrációkat?

Szerintem nagyon fontosak az illusztrációk a gyerek- és ifjúsági könyvekben. Az én könyveimhez eddig a férjem, Gárdos János készítette az illusztrációkat és a borítóképeket, úgyhogy ebből a szempontból jó helyzetben vagyok, tudunk együtt gondolkodni. Most készül az első olyan könyvem, amihez nem ő csinálja a rajzokat. Nagyon izgalmas ez is egyébként, hogy valaki, akivel még soha nem találkoztam, hogyan értelmezi, amit írtam.

El tudja képzelni a regényeit megfilmesítve?

Abszolút! El tudom képzelni mindegyiket filmben, bár szerintem a Névtelen Világgal könnyebb lenne dolgozni. A Mia & Maja a belső történések, érzések, benyomások miatt ugyanakkor több értelmezési lehetőséget kínálna. Épp ezért az is lehet, hogy más mozzanatok lennének benne hangsúlyosak, mint ahogy én gondoltam.

Mik a tervei a jövőre nézve? Készül újabb meséket, regényeket írni?

Nemrég fejeztem be két rövidebb mesét, amelyek többszerzős kötetekben jelennek majd meg. Jelenleg az első felnőtteknek szóló regényemen dolgozom. Közben novellákat, rövidebb elbeszéléseket is írok, talán egyszer összejön egy kötetre való ezekből is.