Páros interjú Spányik József és Kun Dániel Tanár úrral

„Gyakran az igazi tudás elbújik, mint egy búvópatak, és generációk adják át egymásnak anélkül, hogy tudnák, igazából mit jelent. Aztán egyszer csak előbukkan a föld alól és előhozza rejtett kincseit, néha teljesen váratlan helyen.” (Abért Miklós)

Mi, mai fiatalok igazán szerencsések vagyunk abból a szempontból, hogy (az orvostudománynak köszönhetően) önmagunknál évtizedekkel több élettapasztalattal rendelkező beszélgetőpartnerünk is lehet, akitől számtalan dolgot tanulhatunk, amit egy könyvből sem tudnánk elsajátítani.

Az Illyés Gyula Gimnáziumban lehetőség van a különböző generációk találkozására, így szélesíthetjük a látókörünket, és mindannyian tanulhatunk valamit a másiktól. A tanári kar abban a szerencsés helyzetben van, hogy helyet kap négy generáció gondolkodása, élettapasztalata és világnézete.

Ebben a cikkben az Illyés legidősebb tanárával, Spányik József Tanár Úrral és a legfiatalabb, legfeljebb tíz évvel a diákok előtt született Kun Dániel Tanár Úrral készült páros interjút olvashatjátok.

Diákként kialakul a fejünkben egy kép arról, hogy vajon milyen lehet tanárnak lenni. Miért választotta a tanári pályát? Ha újra végzős diák lehetne, megint ezt a döntést hozná?

Spányik József: A’60-as évek végén nagyon más világot éltünk, más jelentése volt ennek a kérdésnek, nagyon más volt akkor tanárnak lenni. Most nagyon szerencsésnek érzem magam mint tanár, és nagy élmény tanítani. Ha most kezdhetném a pályát, nyilván sok mindent másként csinálnék, de azt hiszem, belevágnék.

Kun Dániel: Úgy emlékszem diákként a tanárságot a legegyszerűbb munkának láttam a világon. Sokszor éreztem középiskolásként, hogy én sokkal jobban tudnám csinálni ezt a munkát, mint a tanáraim; már akkor gondolkoztam azon, hogy én hogyan tartanék meg egy tanórát. Tetszett, hogy egész nap olyan témákról beszélhetnék, amik amúgy is nagyon érdekelnek.

Azóta természetesen kissé árnyaltabb lett a tanárságról alkotott képem. Bár sokszor elgondolkodtam a képzés és a gyakorlatok során azon, hogy más pályát válasszak, jelenleg a sok pozitív élmény miatt megint a tanárság mellett döntenék.

Hogyan került az Illyés tanári karába? Tanított korábban más iskolákban is?

Spányik József: Az Illyés előtt több helyen is tanítottam. Mikor Budaörsre költöztem, először óraadóként kezdtem az Illyésben, majd teljes állásban.

Kun Dániel: A tanárképzés utolsó évében egyéves gyakorlatra kell menni egy középiskolába. Az Illyést választottam mert a menyasszonyom és több barátom is itt végzett, és mindig lenyűgöztek a történeteik a középiskolájukról. Az elbeszéléseik az Illyésről azért is voltak érdekesek a számomra mert teljesen más volt, mint az én középiskolám, ahova jártam. Például, amiket az Illyés Napokról hallottam egyenesen hihetetlen történeteknek tűntek, az én iskolámban teljesen elképzelhetetlen lett volna egy ilyen program. De aztán szerencsére részt vehettem az Illyés Napokon és tényleg zseniális esemény, nagyon várom, hogy újra legyen. Nagyon jó élmény volt itt teljesíteni a tanítási gyakorlatot és szívesen maradtam itt azután is, hogy diplomát kaptam. Korábban ELTE gyakorlóiskolákban tanítottam, de csak rövid ideig, az Illyés az első iskola, ahol „igazán” tanítottam.

Mi az a módszer, amivel a legjobban utat tudott találni a diákok szívéhez?

Spányik József: Tapasztalatom szerint minden tanuló egyedi történet, minden esetben újra kell gondolni módszereimet.

Kun Dániel: Számomra a humor és a változatos, kreatív tanórák váltak be a legjobban. Talán nem olyan gyakoriak ezek a jelenségek az óráimon, mint azt szeretném, de mindig nagy sikere van, amikor véletlenül valami meglepőt vagy vicceset csinálok órán.

Sok film szól kiemelkedő tanáregyéniségekről, akik számos fiatal számára példaképek lehetnek. A Tanár Úrnak van/volt példaképe? Ha igen, kicsoda? Illetve szeretne példaképpé válni? Ha igen, miért?

Spányik József: Nem akarok példakép lenni, nem tartom helyes célnak. Hiteles szeretnék lenni és hatékony. Gimnáziumban volt egy osztályfőnököm, matekot tanított, nagyon zárkózott, kicsit groteszk személyiség volt, sokszor volt mulatság tárgya. Nem szerettem volna olyan lenni, mint ő, de valahogy volt benne valami egyedi, hiteles, ami a mai napig is fontos mintázat számomra.

Kun Dániel: Azok a középiskolai és egyetemi tanáraim lettek a példaképeim, akiken látszott, hogy szeretik a tantárgyukat, szeretnek beszélni róla, felkészültek és emellett az a legfontosabb céljuk, hogy segítsék a tanulást. A középiskolai angoltanárom is ilyen volt például. Természetesen én is szeretnék példát mutatni, szerintem minden tanárnak a célja, hogy így motiválja a tanulókat.

Ön szerint létezik tapasztalatcserén és kölcsönös támogatáson alapuló munkakapcsolat a különböző generációt (az Önök esetében Baby Boomer és Z) képviselő pedagógusok között?

Spányik József: Fontos az emberek közötti kooperáció, de nem gondolom, hogy ennek generációs alapon kell szerveződnie.

Kun Dániel: Természetesen! Rengeteget tanulhattam az elmúlt években a kollégáktól, és rengeteg segítséget kaptam a szakmai fejlődésemhez. Nagyon jó élmény volt tavaly a tanítási gyakorlatom, amely során a szakma sok addig ismeretlen részét megtapasztalhattam. Sok kollégától kaptam tanácsokat, tudást az elmúlt másfél évben, és külön köszönöm a sok segítséget Szilágyi Katalin, Németh Eszter és Győrffy Andrea tanárnőknek. Persze az elmúlt időben elsősorban a tanulásra figyeltem, a saját tapasztalataim és tudásom megosztására már kevésbé. Remélem egyre több lehetőségem lesz segíteni a kollégáimat és esetleg más tapasztalatokat, szempontokat megosztani velük a jövőben.

Milyen tapasztalatra tett szert tanári pályafutása során, amit az élet más területén is tudott hasznosítani?

Spányik József: Nem különülnek el ilyen élesen bennem a tanári tapasztalat és az élet egyéb területei. Nyilván a tanári munka alakítja az ember személyiségét, talán a másság, különösség elfogadásában és megértésében és rejtett értékek felismerésében segített a tanítás.

Kun Dániel: Bár a pályafutásom elején vagyok az biztos, hogy amióta tanár vagyok azóta könnyebb közönség előtt beszélnem. Régen sokkal nehezebbnek volt számomra emberek előtt beszélni, szerencsére sokat gyakorolhattam osztályteremben és szépen lassan egyre jobban megy. Kár, hogy a barátaim nem hajlandóak meghallgatni amikor a kiegyezésről vagy a present perfect-ről szeretnék beszélni. Manapság a trendeknek megfelelően persze inkább monogramoknak magyarázok Zoom-on.

Van-e a tanításon kívül valamilyen más tevékenység vagy hobbi, ami megdobogtatja a szívét?

Spányik József: Szeretek főzni, barátaimmal gyakran vágunk bele kulináris kalandokba.

Kun Dániel: Jelenleg zene és főzés a két kedvenc időtöltésem. Szabadidőmben szeretek új heavy metal vagy blues zenéket tanulgatni vagy új ételeket készíteni. Focizni is szeretek, de erre sajnos kevesebb lehetőségem volt az elmúlt időkben.

Mi a Tanár Úr kedvenc könyve vagy műalkotása? Miért lett a kedvence?

Spányik József: Nem tudok erre válaszolni, rengeteg műalkotás nagyon fontos számomra, de nem tudok egyet kiemelni kedvencként.

Kun Dániel: Jelenleg a kedvenc könyveim Bulgakov: Mester és Margarita; Kerouac: Úton és Orson Scott Card: Ender’s Game. Nehéz megmondani miért, szeretem az olyan műalkotásokat miket többször el lehet olvasni és mindig új részleteket fedez fel az ember.

Az online oktatás mennyiben nehezítette meg a munkáját? Mik voltak a Tanár Úr számára a pozitívumai és negatívumai?

Spányik József: Az én tárgyam esetében az online oktatás nem igazán értelmezhető, mindenképpen pótmegoldás..

Kun Dániel: Jelenleg szerintem rövid tanári pályafutásom során több online órát tartottam, mint osztálytermit. Ez biztosan valami új rekord lehet. Nem is mennék bele a negatívumokba, de az biztos, hogy már nagyon szeretnék visszatérni az osztályterembe. Pozitívum volt látni az angolos csoportjaim kitartását és erejét, nagyon jó volt együtt dolgozni velük ilyen nehéz helyzetben is. Pozitívum volt az is, hogy sok új, érdekes módszert kellett találni az online órákhoz, amik később is segíthetik a tanítást.