Interjú Póth Barnussal

“Kiáltson utánam valaki végre”

Póth Barnabás gondolt egy nagyot, és “3. kötet" címmel megjelentette első versgyűjteményét. Hatalmas csődület támadt az asztal körül, amikor az osztálytársak először meglátták Barna könyvét. Volt, aki azonnal kölcsönkérte, és tanári engedéllyel olvasta a pad (és az óra) alatt, amellyel azonnal megcáfolta azt a rosszindulatú állítást, miszerint a fiatalok nem szeretik a verseket. A kis kötet kézről kézre járt ezután, az osztálytársak arcán a meglepett öröm tükröződött... Kihasználtuk a pillanatot, azonnal letámadtuk az alkotót kérdéseinkkel.

Barna, József Attila első verse 12 éves korából maradt fenn. Egy szegény sorból származó kisfiú sóvárgását mutatja be jó ételek, szép ruhák iránt. A 10-12 éves Barna mire vágyott?

Egy ötösre nyelvtanból, valószínűleg valami rollerre, meg egy-két könyvre, varázspálcára. Illetve meg akartam mászni az Andokot valamiért.

Mi volt először fontos számodra kicsi korodban: a költészet, a versek élvezete vagy az alkotás? Mikor írtál először verset? Miről szólt?

Mikor kisebb voltam, nem nagyon olvastam verseket, és nem is hallgattam őket. Nem gondoltam volna sosem, hogy írni fogok. Vannak ilyen rajzpacáim gyerekkoromból (elneveztem lidérclovaknak), meg ilyesmi, szóval az alkotás, úgy tűnik, már akkor is becsípődés lehetett. Az első versem talán egy “Száraz tónak nedves partján...”-átirat volt, és ahogy annak a remek nótának, ennek se volt sok értelme.

Melyik költő van rád a legnagyobb hatással?

Bob Dylan. (Nobel-díjas költő, a 60-as évek protest song zeneszerzőinek ikonikus alakja.)

A te korodban sokan írnak verset, de ezek legtöbbször az asztalfióknál, esetleg baráti felolvasásoknál tovább nem jutnak. Te kötetet adtál ki. Miért érezted, hogy ebben a formában kell megjelenned? Miért jobb a könyv, amiért fizetni kell, mint egy blog, ami ingyenes?

Nagypapám azt kéri állandóan, hogy olvassam neki a verseimet. Általában nem tetszenek neki, de mindig kéri. És egyszer mondta, hogy adjam már ki, mert akkor nem kellene folyton olvasnom neki. Aztán ezt egyre többször mondták, én pedig úgy voltam vele, hogy akkor szívesen megcsinálnám. Nem szeretem annyira a blogokon olvasást, és úgy éreztem, az, hogy verset írok, megérdemli, hogy könyv formát kapjon.

Hogyan született a kötet címe?

Leginkább ez jutott eszembe. Nem volt semmi tudatos választás eredménye. Beleakadt az agyam, úgyhogy ez lett belőle. Valószínűleg azért, mert van két kötetnyi versem ez előttről, és ez a harmadiknyi, ez megérett.

Több versed szól Istenről. Hogyan jutottál el Isten közelébe, miért fontos számodra a hit?

Mindenki egyéni kérdése a saját hite szerintem. Nekem nem volt hitem, nincs is, de keresem.

A szerelem, a párkapcsolat is központi helyen van a kötetben. Őszintén beszélsz tévedésekről, csalódásokról, néha a csömörről. Mi a legfontosabb, amit egy-egy kapcsolat kialakulásából és lezárulásából tanulsz?

Azt, hogy nehéz lenni, de szép. És azt, hogy ha valaki szeretet kap tőled, az neked is pont olyan jó.

A felnőtté válás során, ahogy fogalmazol, az édesanya által használt öblítő illata lassan elillan a pólóból. Nagyon szemléletes kép az útról, aminek még az elején jársz. Mi vonz a legjobban a felnőtté válásban, és mi az, amit örökre megőriznél a gyerekkorból?

Én sokáig szeretnék gyerek maradni, bár tényleg kezd kicsit kicsúszni a kezemből. Nem érdemes ura lenni a saját időnknek sem. Valamiből úgyis kimaradsz, akkor már legyen úgy, ahogy magától történne. A gyerekkoromból azt szeretném megőrizni, hogy felettébb gondtalan volt. Sok időm volt jókedvűnek lenni, és sok időm volt rosszkedvűnek lenni. Nem kellett nagyon foglalkozni senkivel magamon. Szerencsém volt. A felnőttkorban az vonz, hogy fel kell fedezni. Valami új jön.

A verseid tanúsága szerint szeretsz bulizni...

A buli is jó, de a barátaimmal szeretek leginkább lenni.

Hogyan definiálnád a barátságot?

A barátságot nem lehet definiálni. Érezni kell. Valakiről el tudod dönteni, hogy a barátod vagy nem a barátod. De hogy mi kvalifikálja erre, azt nehéz lenne meghatározni. Szerintem kedvességen és bizalmon múlik leginkább.

Melyik a kedvenc versed a kötetből?

Nem hiszem, hogy van kedvenc versem. Van olyan, ami a legjobb, de az egészre inkább mint korszakra, egy teljes testi-lelki leírásra tekintek.

A nyelvi humor, a szójáték sem áll távol tőled. Mesélnél a Sorsvetülés című versed keletkezéséről?

A Sorsvetülést, mint nagyon sok verset, a vonaton írtam. Nemrég jöttem haza Amerikából, és nagyon szíven ütött egy anya és a gyereke közötti kommunikáció. Úgy beszéltek egymással, hogy rossz volt hallgatni. Hogy miért félig latinul írtam? Olyan éles az ellentét a tudomány nyelve és az afféle szöveg között, hogy arra gondoltam, így tudok a legtöbbet tenni.

Milyen pályára készülsz? Milyen szerepet szánsz a későbbiekben a költészetnek, az irodalomnak az életedben?

Kognitív tudományokat fogok tanulni Hollandiában. Én azt gondolom, hogy elég szerves része az életemnek az, hogy írok, és nem hiszem, hogy ki tudnám belőle hagyni, bármerre is vetődöm. Elég erős megtartó erő látni a lenyomatodat a papíron. Tudod, hogy mikor hazudsz magadnak.